Lisieux-i Kis Szent Teréz – A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz szűz és egyháztanító

Lisieux-i Kis Szent Teréz – Kis utak, kis dolgok szentje

“Miután meghalok, rózsaszirmok záporozzanak rám”

Teréz 1873. január 2-án született a franciaországi Alençonban, a család kilencedik gyermekeként. Édesanyját korán elvesztette. 1883-ban súlyosan megbetegedett, ám pünkösd napján megjelent neki a Szűzanya, rámosolygott s meggyógyította. Kislánykorától vonzotta a szerzetesi pálya. Két testvérét követve, külön engedéllyel, 1888. május 9-én, 15 évesen lépett be a lisieux-i kármelita kolostorba.

“Jézus Krisztust mindennél jobban kell szeretnünk” – írta 1890. szeptember 8-án kelt írásában. Jézustól a szív és a test vértanúságát kérte, s azt, hogy az Úr tanítsa meg rá, mit jelent az Ő menyasszonyának lenni. Minden szenvedést örömmel fogadott; a legsötétebb lelki szenvedéseken ment keresztül. “Dalolok, mindig énekelni fogok, akkor is, ha rózsáimat tövisek közül kell szakítanom, és az énekem annál szebb lesz, minél hosszabbak és hegyesebbek a tövisek!”

Kis Szent Teréz szülei voltak az első olyan házaspár, akiket egyszerre avatott szenté az Egyház.

1896 nagypéntek éjszakáján megtudta, hogy halálos beteg. Ettől kezdve készült mennyei hazájába. Miközben félelmetes kísértéseket élt meg hit és remény kérdéseiben, és állandó fizikai fájdalmak gyötörték, nem szűnt meg társaival törődni, bízni és mosolyogni. “Küldetésem csak most kezdődik” – írta halála előtt. “Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent…, hogy megmutathassam a lelkeknek az én kis utamat.”

Gyermekkori emlékeit, Egy lélek története címmel írta meg. Elöljárója által összegyűjtött mondásait pedig 1926-ban, Az utolsó szavak címmel jelentették meg.

Teréz 1897. szeptember 30-án halt meg Lisieux-ben. 1923-ban avatták boldoggá; szentté avatására 1925-ben került sor. Ugyanebben az évben december 14-én a missziók fővédőszentjévé nyilvánította a pápa.
II. János Pál pápa 1997. október 19-én, a missziók vasárnapján ünnepélyes keretek között egyháztanítói rangra emeli Lisieux-i Szent Terézt.
Avilai Szent Teréz és Sziénai Szent Katalin társaságában ő a harmadik női egyházdoktor.

Liturgikus emléknapja október 1. Búcsúját többnyire a rákövetkező vasárnap tartják.
A karzatról aláhulló rózsák Kis Szent Teréz halálával és az akkori jóslatával kapcsolatosak.
“Miután meghalok, rózsaszirmok záporozzanak rám” – mondta halála előtt. Ezért hozzák kapcsolatba a rózsákkal, virágokkal. Virágtermesztők, virágárusok védőszentje is. Rózsaszentelés, majd a rózsaeső imitációja történik meg a Teréz-napi búcsú miséjén.