Kis Szent Teréz Bazilika Keszthely

A Magyar Sarutlan Kármelita Rend legnagyobb magyarországi temploma a Keszthelyen található Kis Szent Teréz-bazilika, amely egy régi, használaton kívüli temetőben épült fel.
A Lisieuxi Kis Szent Teréznek szentelt templom alapkövét 1927-ben tették le és a templomot 1938-ban szentelték fel.
Építtetői a „Szent Istvánról elnevezett Magyar Sarutlan Karmelita Rendtartomány” szerzetesei voltak dr.Hász Brokárd tartományfőnök vezetésével.

A neoromán stílusú templomot Bruno Buchwieser bécsi építész tervezte, a kivitelezésben Marchall Béla győri építész, valamint Langmár Ferenc építőmester segítettek.

A templom 53 méter hosszú és 18 méter széles.
A bazilika 38 méter magas tornyában elhelyezett három – Szent Imre, Prohászka Ottokár és Szent László – harangokat Szlezák László harangöntő mester készítette, míg a templom sienai, thassosi és ruszkicai márványból készült gyönyörű oltárok, oltárszobrok Krasznai (Krausz) Lajos keze munkáját dicsérik.

Az oltárok közül elsőként 1932-ben a főoltár készült el a lisieux-i bazilikában levő egyik oltár mintájára, amely Kis Szent Teréz hódolatát jeleníti meg a Szűzanya és az ölében tartott Kisjézus előtt. Ezt követték: a szószék (1932), majd a „Skapulárés Szűzanya” (1933), és a „Jézus Szent Szíve” (1934) mellékoltárok. 1937-ben készült el az Angster-orgona, amelyet Angelo Rotta pápai nuncius szentelt fel. 1938-ban áldották meg a Szent József és a Szent István tiszteletére emelt mellékoltárokat, és ugyancsak ebben az évben, május 22-én történt meg a templom felszentelése, amelyet dr. Giovanni Piazza Adeodato bíboros, velencei pátriárka végzett el.

A II. világháborúban szerencsére nem sérült meg súlyosan a templom, ennek ellenére a javítási munkálatok évekig tartottak. 1947-ben történt meg a háború alatt elkészült Keresztes Szent János-mellékoltár felszentelése.
A templom előtt Nepomuki Szent János és Szent Flórián, valamint az egykori georgikoni jurátusok szobra áll.
A háború után létrejött kommunista rendszer súlyos üldözés után, 1950-ben betiltotta a szerzetesrendeket, köztük a Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartományt is. A templom ettől kezdve 1989-ig plébániatemplomként működött, a rendházba középiskolát telepítettek.
1967-ben készült el az utolsó mellékoltár, amit avilai (Nagy) Szent Teréz tiszteletére emeltek.
A templomot II. János Pál pápa 1989-ben Bazilika Minor (‘kisebb bazilika”) rangra emelte. A rendszerváltás után a Kármelita Rend újból megkezdhette működését, templomaikat, a keszthelyi bazilikával együtt visszakapták.
A Bazilika lelkipásztori ellátását 2017 szeptembertől a Sarutlan Karmelita Rendtől a Veszprémi Főegyházmegye vette át.

 

Karmel rend története


A Kármeliták, a Kármelita Rend, vagy a Kármel-hegyi Szűz Mária Rendje, a XII. században alapított katolikus szerzetesrend. Az 1185 után elhunyt keresztes lovag, Kalábriai Bertold vezetésével alapították a Kármel-hegyen, amely a mai Izrael északi részén található. A rend így a hegyről kapta a nevét. 1224-ben II. Honoriusz pápa megerősítette a rendet. A szerzetesek azonban sokat szenvedtek a szaracénok támadásaitól, ezért előbb Ciprus szigetére, majd onnan később Európába költöztek át. A rend Szűz Mária különleges védelme alatt áll, ezért a Mária-kultusz a renden belül nagyon erős. A XVI. században mélyreható változás történt a rend karizmatikus irányultságában, amely szigorúbb aszkétizmusra és nagyobb odaadásra kötelezte a rendet. A mélyreható változások Ávilai Szent Teréz és Keresztes Szent János nevéhez kötődik, amikor megalapították a Sarutlan Kármelita Rendet. Ők is, mint a jóval korábban tevékenykedő Assisi Szent Ferenc és kolduló, aszkéta szerzetesei, puritán módon éltek és szolgálták az Urat.
Magyarországon Nagy Lajos királyunk telepítette le a rendet. 1950-ben Rákosi ateista rendszere betiltotta a rend működését. Végül 1989-ben a kármelita rend újból megkezdhette miséző, iskolai, valamint szerzetes-jelöltek képzési tevékenységét.

 

Búcsú

Kármelhegyi Boldogasszony búcsúját 1930-tól a templomban tevékenykedő kármelita szerzetesek vezették be. A július 16-án, majd az ahhoz közeli vasárnapon megtartott búcsú több megyéből vonzotta a híveket. Itt lehetett “belépni” a skapuláré társulatba. A keszthelyi búcsú során az új tagokat “beírták egy könyvbe”, kaptak egy kis nyakba akasztható fekete textíliát Mária képével és egy tagsági könyvet. A textília (vállruha) a skapulárés hívek halálakor került elő: nyakukba tették a rokonok, hogy Mária erről ismerje fel őket, és a haláluk utáni szombaton rögtön felvigye őket a mennyországba. A vállruha mellé járt egy kis érme is, ill. a 21. században már csak a kis érme jelzi az illető tagságát. A belépéssel a buzgó hívek vállalták, hogy minden szombaton imádkoznak Máriához.